Láthatatlan szöveges vízjelet vezet be az OpenAI az Európai Unióban. Az október 5-i bejelentés szerint a ChatGPT és a Codex erre alkalmas szöveges válaszaiban a következő hetekben jelenik meg a jelölés. Az API ügyfelei világszerte bekapcsolhatják egyes modelleknél, ott azonban alapértelmezésben kikapcsolva marad.
A textGrain nem rejtett karaktereket vagy különleges szóközöket illeszt a válaszba. A modell szó- és tokenválasztásának valószínűségeit módosítja úgy, hogy egy hosszabb szövegben statisztikai mintázat alakuljon ki. Ezt keresi az ellenőrző rendszer. A másolás és beillesztés tehát önmagában nem valamiféle láthatatlan mellékletet visz tovább: a jel a megfogalmazás része.
A felismerésnek lényeges korlátai vannak. Rövid válaszoknál és kötöttebb szövegeknél, például kódban, kevesebb mozgástér marad a kimutatható mintázathoz. Az átfogalmazás és a fordítás tovább ronthatja a felismerést. A detektor tévesen is jelezhet, vagy elmulaszthat egy valóban jelen lévő vízjelet; negatív eredménye ezért nem bizonyítja az emberi eredetet.
A szövegdetektorhoz kezdetben jóváhagyott kutatók és szakmai szervezetek kaphatnak hozzáférést. Az API-s vízjelezés bekapcsolása önmagában nem ad ilyen jogosultságot. Egy találat azt sem mondja meg, mennyit dolgozott a szövegen ember, vagy hogy a modell csupán szerkesztette-e a kapott anyagot.
Az OpenAI az uniós átláthatósági követelményekkel indokolja a bevezetést. A magyar olvasó számára a fontos különbség: az eredetjelzés nem tényellenőrzés, nem szerzőségi bizonyítvány, és nem azonos egy minden szövegre megbízhatóan működő AI-detektorral.
Források: OpenAI – az uniós szöveges eredetjelzés bevezetése, OpenAI – a textGrain működése és korlátai.