Az Anthropic szerint Claude fél órán belül megfejtette, hogyan keletkeztek a NIST P-192, P-224, P-256, P-384 és P-521 elliptikus görbéihez közzétett, évtizedek óta magyarázat nélkül álló magértékek. Egy belső kutatási modell 1997–1998-as Unix-időbélyegekre és a C-könyvtár lrand48 pszeudovéletlenszám-generátorára vezette vissza őket.
A nyomot az adta, hogy négy mag több 32 bites szavának legfelső bitje nulla volt. Claude 34 generátor- és kimenetkombinációt vizsgált, majd a hiányzó állapotbiteket végigpróbálva visszafejtette a generátor állapotát. A prime görbékhez az LLL rácsbázis-redukciót is használta; a rekonstruált állapotok újra előállították a teljes, 160 bites magokat. Az Anthropic a reprodukáló kódot és a pontos időbélyegeket is közzétette.
Az eredmény nem támadás az ECDSA ellen, és nem teszi szükségessé kulcsok vagy algoritmusok cseréjét. Inkább gyengíti azt a régi gyanút, hogy a magokat rejtett gyengeség céljából választották. Ezt azonban egyelőre az Anthropic kutatói állítják; mi nem futtattuk le a reprodukciót.
Maradtak nyitott kérdések is. A B-163 bináris görbe magjára nem találtak magyarázatot, és a P-224, P-256, P-384, valamint P-521 bázispontjainak eredete sem ismert. A magokért kitűzött 36 864 dolláros jutalmat az Internet Security Research Group kapja.